A belsőépítész alakítja a belső tereket, anyag, műszaki, ergonómiai ismeretei birtokában. Ha szükséges, falakat mozgat, új térkapcsolatokat hoz létre, funkciókat cserél fel, majd megtölt tartalommal, színnel, anyagokkal, dekorációval, világítási tervvel. Egyszerűsítve minden olyan elemmel, amitől egy ház otthonná válik. Nem csak otthont teremt, magán és közületi tervezésben is jártas (iroda, kávézó, múzeum, üzlet vagy szálloda). A különbség a megrendelői igény, funkció, célcsoport, lépték és természetesen a felhasznált anyagok között van. Ez a munka szerteágazó ismeretet követel, hisz szükséges építészeti, műszaki, anyagtudományi ismeret és a bútortervezéshez faipari ismeret is.

Tudni kell alkalmazni a szakági tervezők tudását, hisz adott esetben a belsőépítész fogja össze az ő munkájukat is, hasonlóan az építészhez (gépész, statikus, elektromos tervező, grafikus, webszerkesztő…stb). Naprakész rálátása van a nemzetközi és hazai design irányzatokra. Fontos az is, hogy a termékeket honnan és mennyiért lehet beszerezni, a szaniterektől a lámpákon, tapétákon át a kanapéig. Ezen felül konszignációt, anyagkiírást, költségvetést készít, szükségszerűen művészet. Egy csipetnyi pszichológia és jó kommunikációs készség nem árt ahhoz, hogy valaki jó belsőépítész legyen.

Ha egyszerűen szeretnénk fogalmazni, akkor az építész emberi tartózkodásra alkalmas épületeket, házakat tervez. Ám ez azért jóval összetettebb dolog. Mielőtt nekiáll házat tervezni, utánajár a lehetőségeknek : feltérképezi a helyi adottságokat, a hatósági előírásokat, a tervezési terület adottságait, esetleg bevon egy geodétát, geológust. Ezzel párhuzamosan felméri a megrendelő igényeit, esztétikai, funkcionális és kényelmi szempontból is. Azaz megismeri, hogyan szeretne élni, milyen teret képzel maga köré és hogyan használná azt. Ezután az építész elkezd gondolkodni, skiccelni, tervezni, rajzolni, egyeztetni a megrendelővel, majd a szakági tervezőkkel. Konzultálnia kell statikussal, épületgépésszel, elektromos tervezővel, szükség esetén más egyéb speciális tervezőkkel is.

A tervezési munka során az építész fogja össze a szakági tervezőket, egyesíti tudásukat, hisz végső soron az ő munkáját segítik mindannyian. Így együtt gondolkodva, tervezve épül fel a ház – egyelőre papíron – az alapoktól a tetőfedésig.Sok esetben a belső tér tervezését is magára (kell) vállalja, ám ez nem mindig szerencsés. A fenti feladatok már önmagukban is hatalmas átfogó tudást és jó kommunikációs képességet igényelnek, ezért a legtöbb esetben érdemes egy a belső térre szakosodott tervezőnek átadni a belső tér kialakítását.

Ez a valaki pedig nem más, mint a belsőépítész.

A lakberendező alapvetően a kereskedelmi forgalomban kapható lakberendezési termékekből képes harmonikus, jól élhető környezetet tervezni. Ezek a tervek megjelenésre épülő, anyag és kiviteli elvárásokat fogalmaznak meg, de sem szerkezetileg, sem gyártás technológiailag nem tartalmaznak részletes kiviteli, gyártmánytervi dokumentációt.

Napi szinten frissen tartja tudását, anyag ismeretét, ami ugye a mai világban már nem kis feladat, hisz a design terméket gyártó cégek nap mint nap dobnak piacra újdonságokat. Ezen felül ember ismertre és kommunikációs képességre is nagy szüksége van, hiszen fel kell deríteni hogy az adott megrendelőhöz, térhez mi illik.

Hasonló munkát végez az enteriőr stylist is, mint a lakberendező. Az ő feladata adott terek, adott stílus mentén való „felöltöztetése”. Legyen az egy reklámfilm, divatfotózás háttere, lakás, üzlethelyiség, kávézó stb. Vizuális koncepció alapján felöltöztet – a divatvilágból ismert stylisthoz hasonlóan – alkalomhoz, funkcióhoz illően, stílusosan.

Az ő tudástárából sem hiányozhat a stílusérzék, anyag és formaismeret, forgalmazók ismerete, aktuális nemzetközi trendek ismerete, és naprakész kell legyen a technikai – technológiai újdonságokban is.